Pár napja megvolt a jubileumi harmadik. Mármint vakteszt a Doblóban - már amennyiben jubileumi lehet egy harmadjára megtartott, erősen szubjektív borkóstoló. Ha egy eposzi kelléktárral gazdagon felvértezett, gigászi csata volt az első, akkor a mostani apropó a fegyvernem váltásra adott tökéletes alkalmat. S hogy ez mit jelent? Például azt, hogy a bornyito.hu által adott borok orr-, és garatjáraton keresztüli fürkészésén túl immár más szempontot is próbált figyelembe venni a társaság. Méghozzá vérmes vehemenciával - csak, hogy stílusban a magyar költészet egyik nagy alakját is megidézzük.
Szagol, kóstol, gondolkodik, lejegyez - hát, kérem, így megy ez
Kibontom, mert lehet, hogy nem fog megártani: rámentünk a címkékre is! Merthogy szerintünk ennek a bor elsődleges kommunikációjában vitathatatlan szerepe van! A tekintetben is rendhagyó volt ez az etap, hogy most először vett részt négylábú, jelesül egy eb is a szeánszon. Ő a gazdáját kísérte el, akit pedig a Facebookon sorsoltunk ki. Szóval, ha szeretnétek nyerni, részt venni egy hasonló vakteszten, ne habozzatok, tudjátok, mi a dolgotok. (Kutyát valószínűleg legközelebb is lehet hozni, papagájt, csüngőhasú malacot és terroir jellegű varánuszt még nem biztos...) És akkor ennyi felvezető után nyissunk is - bort.
Íme, az este szortimentje, kissé viharverten - nem csoda
A sort egy kakukktojással indítottuk - merthogy most gyakorlatilag csak a vörösöké volt a főszerep. Szóval az első tétel egy furmint-hárslevelű társítás volt Tokajból, a Béres birtokról. Mivel azzal nagyjából mindenki egyetértett, hogy ez eléggé rendben van (belekötni leginkább a bor hőmérsékletébe lehetett, de az is inkább csak olyan maszatolás jelleggel volt, nem komolyból), kezdetét vette a "jó-jó, de mit gondoltok a címkéről?" diskurzus. Vagyis achtung-achtung Lawine Gefahr, de addigra már persze késő volt. Az egyetértés egyetlen minutum alatt felbomlott, akár a Gyűrűk urában a szövetség. Olvashatatlan, rossz színharmónia, egyből kiszúrod a polcon - nagyjából ez volt a TOP 3 vélemény. Aztán amikor szóba került az ára, már csak hümmögtünk és nem kötekedtünk tovább. Ez most nagyjából a "hülyének is megéri" kategória.
A következő áldozat Argentínából érkezett, tisztességes neve pedig alapból vetekszik egy latin-amerikai szappanopera főszereplőjéével: Haraszthy Vallejo Lujan de Cuyo Mendoza Malbec Fantastico. Azért ez rendben van, nem? Hát öööö... Jó, persze a boltban lehet simán a "beceneve" alapján kérni: egy 2007-es Fantasticót, lesszíves, köszönöm! A lényeg, hogy ez az a bor, ami kiállásával, nevével, a messziről jött idegen respektjével sokkal többet ígért, mint amit végül ad. Latin lover, érted? Duma, az van. Széptevés, az van. Tartalom - na az közepes. Maximum. Amikor próbáltunk kategóriát találni neki, legjobban még az ajándékbort találtuk elfogadhatónak. Az ár és a címke alapján. (Azért olyannak, akit nagyon szeretünk vagy kicsit is ért a borokhoz, ne ezt adjuk...) És már megint a címke: elhangzott olyan vélemény, hogy ez a hazánkban jelenleg fellelhető legszebb címke. Erre persze más rögtön kontrázott, hogy ugyan már, barokkos csicsa, miniatűr betűkkel. Tény, hogy megosztó: egyszerre akar minimalista lenni és elegánsnak látszani. Ezért is lehet jó ajándék laikusoknak.
A harmadik bor Egerből jött, egyenesen a tufapince mélyéről - vagyis Thummereréktől. Bikavér, 2007-ből, jóárasítva. Ez volt a sor egyik klasszikusa. A bor, ami régóta és megbízhatóan teljesít. Hogy ez unalmas? Meglehet. De néha az állandóságnak is lehet vonzereje. Ennek is van. Pedig semmi különöset nem tud: kerek, sármosan tanninos, jó ivású bor. Na izgalom, az nincs benne. De hát azt lehet keresni másban, nem igaz? De! Mire idáig jutottunk, természetesen már mindenki ki volt hegyezve a "na és a címke?!" típusú parasztlengető kérdésre. Hát, igen, Thummererék nem viszik túlzásba: nagyjából ezzel a címkével vannak jelen a piacon amióta világ a világ és hét nap. Viszont vélhetően működik, ha ennyire nem akaródzik nekik változtatni rajta. Old school, na, ennyi.
A következő tétellel - pontosan a sor közepén - jött el a mélypont. Chateau Kajmád, Szekszárdi Cuvée 2003-ból. Megvan az évszám? Van, akinek ezt olvasva, látva esetleg nem szaladt tarkóig a szemöldöke? Amikor az illatát próbáltuk meg beazonosítani, ilyen jelzők kerültek elő a tarsolyból, hogy kukoricás, lábszagú, káposztás, halas. Hm, kell még ehhez bármit hozzátenni? Ha a Thummerer old school volt, akkor ez arra az időszakra emlékeztet, amit kortól és nemtől függetlenül bárki megpróbálna azonnal kitörölni az emlékezetéből. Köszönöm, rossz, nem kérem! - például ezekkel a szavakkal lehetne visszaküldeni, ha ilyet hozna nekünk a pincér. Annyira megrökönyödtünk, hogy a címkére már nem is akartunk külön kitérni.
Domain Gróf Zichy Cabernet Sauvignon - csak, hogy megmutassuk, nálunk is vannak önjelölt szappanopera név aspiránsok. 2008-ból érkezett és instant minőségi változást hozott a tesztbe - amiért az asztalt körül ülők egy emberként voltak hálásak. Már az illatában érződött, hogy ez nagy vad. Karakteres hordósság, fantasztikus teltséget adó szilvás, sötét bogyós jelleg, az összhatás tisztára olyan, mint egy fülledt budoárban. Mindehhez egy 14 %-os alkohol is társul - de itt most nem veszik el a test, mint a Malbecnél. Sexy beast haladóknak vagy önjelölt hedonistáknak - azzal, hogy itt még azért ne álljanak le, van tovább. Ami pedig a címkét illeti: maximális visszafogottság, a nemességet igyekszik hangsúlyozni, de azért 2011-ben ez már kevés. Ráadásul a szexi jelleget is megjeleníthetnék rajta, jót tenne neki.
A sorban a hatodik tételt egy IGAZI NAGY NÉV adta: Bock, Cabernet Sauvignon 2008-ból. Na most, ha a Thummerer bikavérre igaz volt, hogy semmi különösen nem csinál, csak jó, akkor ez bizony erre is tökéletesen ráhúzható megállapítás. Ez mondjuk egy fokkal férfiasabb, karakteresebb és jól áll neki a 14 %-os alkohol. A legnagyobb truvájt mégsem ez, mármint a belbecs avagy tartalom adja, hanem az ár-érték aránya: ha a Béres Naparany jó vétel, akkor ez egyszerűen MUST BUY, amíg van! Merthogy most 3000 HUF alatt a butélia darabja, szóval hajrá, hajrá, tessék, csak tessék.
A Vylyan pincészet a legutóbbi vakteszt során is igen jól teljesített. Ezúttal, mint utólag kiderült, a 2007-es Merlot került össztűz alá. Az illatában vastagon ott van a szőlőhéj, a nyers erő, a természetesség veleje - szóval nem az a tipikus, meggyesen behízelgő merlot vonal. Nem, nem, ez sokkal több annál: olyan, mint egy telt és buja, délies karakterű, érett, az életről mindent tudó okos és gyönyörű nő. Vagyis kell hozzá némi bátorság, de aztán miénk az egész világ - úgyhogy nem kell félni tőle, sőt. Az este folyamán a TOP 3 tételben tulajdonképpen megkérdőjelezhetetlenül ott volt a helye. De azért eljátszadozott velünk egy kicsit. A címkére ezúttal nincs mit mondani: a Vylyannek jól áll, de ez is inkább konzervatív, mintsem dizájn remek, ami mondjuk már a 23. századot vetítené előre.
És végül, a zárás, a második kakukktojás, ami valahol megint csak nagyon kiverte a biztosítékot az asztaltársaságnál. A harmadik old school tag, amivel valószínűleg egyikünk sem akar azonosulni - legalábbis abból, hogy egy rövid szagminta és kortyolás után gyakorlatilag mindenki a köpőcsészébe öntötte a töltetet, erre a következtetésre jutottunk, tulajdonképpen apelláta nélkül. Szegény Thummerer, a Tréflije 2007-ből (de úgy egyébként, bármilyen évjáratból) más célcsoport után kell, hogy nézzen. Sajnáljuk, de ez van!
