Demeter Pipacs 2008
Folyton hallani arról, hogy különböző művészeti irányból próbálják megtámadni a régi magyar kulturális jelképeket, hogy designos módon adaptálhassák a modern nyugati világ által felvázolt és elvárásként funkcionáló irányokba. Hímzett minták már helyet kérnek egy formatervezett tollon is, a Csepel torpedók felélednek az emlékezetünkből és a legmodernebb alkatrészekkel kerülnek újra forgalomba, és már sokadik olyan pályázat záródik, amely valamiképp a megszokott szuvenír tárgyakat igyekszik elsöpörni, hogy átadhassák helyüket az olyan ajándéktárgyaknak, amik nem csak akkor vonzóak, ha egy turistacsoportos nyaralás alkalmával mindenképp venni kényszerülünk még egy giccses mágnest.
A boroknál is valahogy így működhet, látva a 2008-as Pipacs nevet viselő Demeter pincészet borát. Biztos él bennünk a kép a ki tudja milyen minőségű aszúkról, amik szőlő alakú üvegben porosodnak például a Tihanyi Apátság körüli összes paprikás-hímzett ajándék boltban. A Demeter bor viszont nem a nyugdíjas turistákat célozza meg, hanem bárkit, külföldit vagy helyit, akik talán direktben észre sem veszik, hogy az első látásra modern grafika mögött meghúzódik a tulipános ládák fekete-piros mintázata. Egy versenyképes megjelenésű nagyon mai bor képét mutatja, azzal együtt, hogy valahogy így nézne ki az a bizonyos láda, ha még most is használnánk. A palackon megjelenő három újszerű tulipán pedig a pontosan egyenlő arányban adagolt Kékfrankos, Merlot és Cabernet franc borokat jelzi, amik 2008 óta még mindig olyan frissek és fiatalok, mint egy rövid életű pipacs.
Janus Tenkes-hegyi mézvirág 2008
Janus Tenkes muskotály borával azt a leckét tanultam meg, mint kezdő borkóstoló, hogy ha jéghidegen érkezik a bor, fagyosan párás pohárban, akkor azonnal kóstolni kell, nem szabad megvárni, hogy a pohár párája hatalmas cseppekbe fusson össze és lefolyjon a terítőre.
Révén, hogy ódzkodom a fehér boroktól, főleg attól a muskotályos utóíztől, ami nem szabadulhat egyhamar a szájból, ha egyszer bekerül oda, emiatt szükséges ellenhatás volt a palack, ami a rögzült sztereotípiáim ellenére egészen kedvhozó hangulatot hozott. A címke, ami enyhén megázva jelezte, hogy még mindig a kellemes hűvösségre számítsunk, mézről, virágokról és édes gyümölcsökről írt, valamint arról, hogy nő létemre illene felsikoltani tőle. Ennek tudatában izgatottan vártam, hogy leérjen az első korty. A kívánt felvázolt hatás ugyan elmaradt, de a desszertboros szervírozás és az édes de mégse íz miatt kiemelkedik a Tenkes-hegyi mézvirág a nem éppen illusztris muskotály mezőnyömből.
